Isten

Egészségesen és boldogan is élhetünk, feltéve, ha megértjük, hogy a boldogságot mi magunk teremtjük meg. Szvámí Ráma megmutatja, miként tehetünk szert nyugodt és békés elmére, hogyan fordíthatjuk azt befelé, és használhatjuk azt, az élet magasabb rendű céljairól való elmélkedésre.

A bajok forrása elvárásainkban keresendő, ám ha önzetlenül és szeretettel teljesítjük feladatainkat, akkor semmi­féle csalódásban nem lesz részünk. Az örömteli élet művészete megköveteli, hogy mindenekelőtt önmagunk urává váljunk. Ehhez arra van szükségünk, hogy fizikai testünket és tudatunkat egyaránt tökéletesítsük. Végül a legfontosabb tennivalónk mesteri módon átalakítani a körülöttünk levő világot. Igen ám, de hogyan? Szvámí Ráma erre is megadja a választ.

A boldogság művészete megköveteli, hogy önmagunk urává váljunk – először, hogy saját testünket és tudatunkat tökéletesítsük, majd, hogy mesteri módon átalakítsuk a körülöttünk levő világot. A bajok forrása elvárásainkban keresendő, de ha önzetlenül és szeretettel teljesítjük kötelességeinket, semmi­féle csalódásban nem lesz részünk. 

”Rámakrisna Paramahansza életének története a vallás gyakorlatba való átültetésének története. Senki sem olvashatja életrajzát anélkül, hogy meg ne győződne róla: kizárólag Isten valós, minden egyéb káprázat.
Rámakrisna a szentség élő megtestesülése volt. Mondásai nem egy pusztán tanult ember szavai, hanem az Élet Könyvének oldalai. Saját tapasztalatának kinyilatkoztatásai ennélfogva olyan benyomást tesznek az olvasóra, amelynek nem lehet ellenállni. A kételkedés korában Rámakrisna a ragyogó és élő hit példájával jár elöl, amely olyan emberek ezreinek nyújt vigaszt, akik nélküle spirituális fény nélkül maradnának.” (Mahátma Gandhi)

„Egy és ugyanaz a valóság, de számtalan névvel illetik, és a hozzá vezető út is sokféle. Egyesek Istennek hívják, mások igazságnak nevezik, megint mások örökké tartó boldogságnak. Számomra Isten az igazság, és az igazság az, ami minden időben létezik: a múltban, a jelenben és a jövőben. Önmagától létező; sohasem született, s így sohasem hal meg. Ez a fény és a szeretet kútfeje. Isten keresése az igazság ismerete nélkül hiábavaló, mivel Isten a végső igazság. Az ember, noha minden élő teremtmény legkiválóbbika, mégiscsak egy befejezetlen lény, aki a tökéletességre, a fájdalmaktól és nyomorúságoktól való szabadságra vágyódik, s ez vezeti el az igazság felismerésének, megtapasztalásának kereséséhez. Az igazság mind belül, mind kívül megtalálható, így közvetlenül megvalósítható azzal, hogy felismerjük önmagunkban.”