Paramahansza Jogananda - Egy jógi önéletrajza

Jogananda színes fejezetekben számol be a Mahátmá Gándhínál, Sir Dzsagadís Csandra Bósznál és Rabindranáth Tagorénál tett látogatásairól. Külön fejezet foglalkozik nyugati tapasztalataival, továbbá nagyszerű barátjával, Luther Burbankkal, és arról is olvashatunk, miként kereste fel Terese Neumannt, a különös katolikus stigmatizáltat 1935-ben. Jogananda, miután jógaképzést is biztosító középiskolát hozott létre az indiai Ráncsíban, 1920-ban Amerikába ment, hogy részt vegyen a vallási szabadelvűek nemzetközi kongresszusán. Ezután sokat adott elő az Egyesült Államokban és egyebütt, majd a kaliforniai Encinitasban jógaintézetet létesített. Jogananda, a kalkuttai egyetem egykori hallgatója nem csupán felejthetetlen őszinteséggel, de kiváló humorral és emberismerettel is ír életéről. Gyönyörű kötetével alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy India bölcsessége mára az egész emberiség örökségévé vált.

"Nagyon tanulságos volt számomra a jógik világával való ismételt találkozásom: az anyagi valóság fölötti szellemi fölény, a spirituális fegyelem bemutatása. Hálás vagyok Önnek, hogy némi bepillantást engedett ebbe a csodálatos világba."

Thomas Mann

A mai hindu szentek rendkívüli életének és erejének szemtanújaként a könyv jelentősége egyszerre kortörténeti és kortalan is. Ez a szokatlan visszaemlékezés, minden bizonnyal az egyik legfontosabb könyv, amely valaha született, elénk tárja a hindu elmét és szívet és India spirituális gazdagságát.

Jogananda önéletrajza fontos űrt tölt be a nyugati olvasók számára hozzáférhető jógairodalomban. Végre egy hiteles beszámolót tarthatunk a kezünkben egy hiteles jógi tollából az indiai jógik úgynevezett természetfölötti – valójában nagyon is természetes – képességeiről, miközben részletes képet kapunk ezek spirituális hátteréről is. Ez a könyv túlszárnyalja a nyugati szerzők vagy újságírók minden hasonló próbálkozását.

Jean Herbert, francia író és kiadó